magyar filozófia: A Mo-on művelt →filozófia a 11. sz: a kereszténységre téréssel kezdődött. A misszionáriusok jártasak voltak a →hét szabad művészetben és részt vettek a dialektikusok és antidialektikusok vitáiban (Szt Gellért). A koldulórendek (→ferencesek, →domonkosok) saját iskoláik nézeteit tanították Mo-on is. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) itáliai kapcsolatai és Janus Pannonius érdeme, hogy Marsilio Ficino eszméi eljutottak hozzánk. - A kat. megújhodás korában ismét időszerű lett a filozófia. A fil-tanítást a jezsuita rend →Ratio studioruma szerint Arisztotelész kommentárjai alkották Petrus Fonseca tankv-ei alapján. Pázmány Péter, aki 3 évig tanított bölcseletet a gráci jezsuita egy-en, ezekbe később más szerzők (elsősorban Suárez) nézeteit is bedolgozta. - Az eddigi lat. nyelvű művek után elsőként Apáczai Csere János (1625-59) írt magyar nyelven fil-t, aki Utrechtben tanult és ott ismerkedett meg az akkor ref. részről sokat vitatott →Descartes-tal, akinek eszméit 1654: a Magyar Logikátskában, 1655: a Magyar Encyclopaediában ismertette. Apáczai kísérletezett a m. fil. terminológia kialakításával is (pl. substantia = állat; accidens = megesett; subjectum = alájavetett dolog; conclusio = bérekesztés). Hasonló próbálkozást tett 1772: →Sartori Bernát OFMConv Magyar nyelven philosophia c. művében. - A fil-oktatás mind kat., mind prot. részen még a 18. sz: is a teol. előkészítését szolgálta. Ezért leginkább r.k. papok (→Fejér György) és olyan prot. teológusok ismerték és ápolták, akik elsősorban Jenában →Fichtét v. →Schellinget, ill. Berlinben →Hegelt hallgatták. - A 19. sz: a ~ is a →lélektan, a jogfilozófia és az →etika felé fordult. A szerzőket elsősorban Hegel, majd az →újkantianizmus ihlette. Ennek és az ezt követő korszaknak vezető egyénisége Böhm Károly (1854-1911), aki Az értékelmélet feladata s alapproblémája c. művében kifejtette, hogy a „való” és a „kellő” együtt alkotja a teljes emberi világot. Az ember és világa (1-4. köt., 1883-1942) c. kv-ében „önértékekről” beszél, amelyek nem másban valósulnak meg és nem másért becsesek számunkra. Böhm indította el 1882: a M. Philosophiai Szlét. - 1892: indult az Athaeneum, 1901-14: a M. Philosophiai Társ. Közleménye, melyek sok értékes tanulmányt tartalmaznak mind a fil-tört., mind a ~ különböző ágaiból. Az Alexander Bernát által szerk. Fil. írók tára sorozatban neves külf. bölcselők írásai jelentek meg, ma is hasznavehető és használatos fordításban. - A skolasztikus fil-t (→újskolasztika) a teológusok, →Kiss János, →Trikál József, →Horváth János, →Schütz Antal, →Prohászka Ottokár ápolták. A Bölcseleti Folyóiratban, a Hittud. Folyóiratban és a Religióban tették közzé értékes tanulmányaikat. - A 20. sz. első felének gondolkodói közül →Kornis Gyula Piar fontos munkája A m. bölcseleti műnyelv fejlődése (Bp., 1908); Pauler Ákos Metafizikájában (Bp., 1938) háromféle abszolút bizonyosságot különböztet meg. 1. a logikai alapelvek, 2. a közvetlen élmény és 3. az értékek bizonyossága. Ezek alapja az ősbizonyosság: Isten léte; br. →Brandenstein Béla Grundlegung der Philosophie (1-6. köt.) c. művében kifejti, hogy az isteneszme a tiszta lét eszméje, mely a szekularizáció következtében valóban elhalványulhat; →Kecskés Pál A bölcselet története főbb vonásaiban (Bp., 1943) c. művében egyetemes áttekintést és kat. értékelést nyújt a fil-ról, sok értékes adatot mentvén át az utókor számára. - A II. vh. után Mo-on a ~t a marxista ideológia váltotta fel, melynek markáns alakja Lukács György (1885-1971), akit Az ifjú Hegel (1948) és Az esztétikum sajátossága (1-2. köt., 1963) c. kv-ei tettek ismertté. Filozófusok művei m. ford-ban, marxista elő- és utószóval ezekben az évtizedekben is jelentek meg. Katolikus részről →Nyíri Tamás A fil. gondolkodás tört. (1977) c. munkájában sokat merített Johannes Hirschberger műveiből és a II. Vat. Zsin. Optatam totius dokumentuma irányelveinek igyekezett eleget tenni. A külf-ön élő ~i szerzők közül elsősorban Hanák Tibor említendő. A Katholikus Szemle és a Mérleg tanulm-okat és recenziókat közöl mind a mai napig a fil. területéről. - 1990 óta újabb lendületet vett a ~. A M. Fil. Szle 2002: is az MTA fil. orgánuma. Ezen túl megjelenik az Existentia, mely m. és idegen nyelvű tanulmányokat közöl, valamint a veszprémi Pro Philosophia. Az Atlantisz, az Osiris, a Jelenkor (Dianoia) és a L'harmattan kiadó a legkülönbözőbb bölcselők műveit teszi hozzáférhetővé m. nyelven. Ezirányú tevékenységet a SZIT (Bergson, Maritain, valamint Bolzano, Fénelon az új Fides et ratio sorozatban, 2001), a Kairosz (Cusanus, Paschasius-Ratramnus) és a Telosz (Aquinói Szt Tamás STh 1-26. quaestio) is kifejt. Bpen Hermeneutikai Kutatóközp. működik, mely rendszeresen publikál saját szakterületéről. - A Pázmány Péter Kat. Egy. hittud. karának fil. tanulm-ai a Teológiában jelennek meg. A Folia Theologica és a Vigília is közöl fil. írásokat, ill. filozófusok (pl. Heidegger: Fenomenológia és teol.) fordítását. Ezek a fordítások előmozdítják v. mozdíthatják az egységes ~i nyelv kialakulását. - Mint az egész világon, úgy Mo-on sem lehet egységes fil-ról beszélni. Rendszeres fil-t az elmúlt fél évszázadban csak a teol. okt-ban műveltek. Ennek képviselői közé tartozik →Bolberitz Pál és →Weissmahr Béla (metafizika, kozmológia, teodicea); valamint →Szabó Ferenc (a fr. fil. irányzatok, főleg Paul Ricoeur ismerője) és →Gánóczy Sándor (Kálvin és a hermeneutika szakértője). A m. nyelven és nyelvterületen művelt fil. nagy vonalakban reproduktív jellegű (vannak preszókratikus, Szt Anzelm-, Wittgenstein-, Heidegger- és Derrida-fordítások és -interpretációk), és gyakran nehezen emészthető „magyar” nyelven teszik közzé (vö. „voltaképpeni lét”, „elkülönböződés”). - A fil. nem csak az, amit akad. szinten művelnek. A m. nyelv és kultúra gazdagsága reményt ébreszt arra, hogy a m-ul gondolkodó ember m-ul is közölni tudja, amit gondol. R.Z.

Ompolyi Mátray E.: A bölcsészet Mo-on a skolasztika korában. Bp., 1878. - Erdélyi János: A bölcsészet Mo-on. Uo., 1885. - Kajlós (Keller) Imre: Böhm Károly élete és munkássága. 1-3. köt. Besztercebánya, 1913. - Jánosi Béla: Schedius Lajos aesthetikai elmélete. Bp., 1915. - M. Buday Júlia: A ~ irod. bibliogr-ja 1901-1925. Uo., 1929. - Kornis Gyula: M. filozófusok. Uo., 1930. - Gáspár Ilona: A ~ irod. bibliogr-ja 1930-1943. Uo., 1932-44. - Kecskés Pál: A bölcselet tört. főbb vonásaiban. Uo., 1943:639. - Hanák Tibor: Az elmaradt reneszánsz. Bern, 1979. - Steindler, Larry: Ung. Philosophie im Spiegel ihrer Geschichtsschreibung. Freiburg-München, 1988. - Christliche Philosophie. 3. köt. Szerk. Coreth-Neidl-Pfligersdorfer. Graz, 1990. (Bolberitz, Pál: Ákos Pauler, Béla von Brandenstein, Valéria Dienes) - Existentia 1992:495. (Fehér M. István: Nemzet, fil. tud.) - Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. Bp., 1993. - Vallásfil. Mo-on. Kiad. MTA Fil. Int. Uo., 1995. - Pro Philosophia 1997:29. (Perecz László: Fil. irányzatok és viták a két háború között)